christine olvasmányai

Julie Powell: Julie & Julia - Kalandjaim a konyhában

2009-11-20T11:14:00.006+01:00

Julie egy harminc év körüli lány, férjével, Erickel, 3 macskájával és egy kígyóval (majd később rengeteg kukaccal) él egy lepukkant newyork-i lakásban. Munkája monoton, minden napja egyforma. Nem tudja, mit kezdjen magával, és mivel még semmit nem bizonyított, úgy érzi, egy senki. Éppen szüleinél gondolkozik egy kávé fölött élete értelméről, amikor pillantása megakad egy régi szakácskönyvön, a Francia szakácsművészet felsőfokon-on, Julia Child művén. Amikor később bevásárol az aznapi vacsorához, rájön, hogy akaratlanul is az első recepthez, a póréhagymás krumplileveshez vásárolta meg a hozzávalókat (megjegyzem, egyszer én is kipróbálnám, csurgott a nyálam, miközben ezt olvastam...). A leves fantasztikusan sikerült. Ekkor határozza el, hogy egy év alatt megfőzi a szakácskönyv mind az 524 receptjét, kockára téve ezzel ép elméjét és a házasságát (amivel szerintem végig semmi gond nem volt, Julia főzött, Erick pedig lelkiismeretesen mosogatott minden nap, ha nekem ilyen pasim lenne:D). Főzési kalandjaihoz egy blogot is indított, ahol minden nap megírta aznapi sikereit, kudarcait, csalódásait egy-egy recepttel kapcsolatban.

Fantasztikus volt a könyv, igazi kikapcsolódás, megnevettetett, ellazított. Julie - ahhoz képest, hogy rengeteget káromkodott - szeretnivaló teremtés, kicsit magamat is megtaláltam benne. Egyszerű átlag feleség, emberi problémákkal, sok-sok baráttal. Igaz, kicsit szájbarágós volt a minden oldalon megtalálható "én ezt úgysem tudom befejezni, nem tudok ennyi receptet egy év alatt megfőzni, különben is egy senki vagyok és Erick úgyis elhagy, gyerek nélkül fogok megöregedni" monológ, de ezt kárpótolta a rengeteg vicces emlék, történet, a sokbarátos hangulatos vacsorák. Tulajdonképpen még tudnék pár évet olvasni belőle, már most hiányzik, hogy vége. De hát ez van. A terv csak egy évre szólt. Egy kicsit hiányoltam belőle a sztorikat Julia Childról. Igaz, volt pár levélrészlet, amit Julia férje, Paul írt testvérének. Julia 37 évesen tanult meg főzni, mert otthon, egyedül, gyerek nélkül nem tudott magával mit kezdeni. Szívesen elolvasnám Julia életrajzát is.

De ki is volt Julia Child?
Child amerikaiak százezreit vitte be a tűzhely mögé, főzési divathullámot indított el, ezzel a 70-es években induló amerikai gasztroforradalom egyik előfutára. Akik addig dobozos készételeken és hamburgeren éltek, hatására hirtelen elkezdtek francia omlettet és beuf bourgignon-t főzni. Érdemes belenézni főzőműsorainak néhány pillanatába: a mai tévéműsorok többségétől teljes mértékben eltérnek, mégis kifejezetten élvezetesek. A műfaj mai karakterjegyeivel szemben Child szépen, komótosan, sietségtől mentesen kavargatta az ételeket, fizikailag és mentálisan is kimerülve a műsor végére a nagy munkában: a főzés örömének izzadságcseppei a hitelesség forrásaként szolgáltak.

Még több információ itt található.

A könyvet páromtól kaptam, csak úgy, ajándékba. Ezért is jelent nekem olyan sokat, semmi alkalom, csak tudta, hogy nagyon szeretném elolvasni. Egyébként nem értem, miért a gyerekkönyvek között volt, ahányszor a könyvesbe mentünk, kézbevettem, és ahol kinyitottam, biztos hogy káromkodtak vagy szexről beszéltek.

Alig várom már, hogy megnézhessem a filmet, ott szépen ötvözik Julie kalandjait Julia életével. A főszerepeket Meryl Streep és Amy Adams játssza. Itt van pár kép a filmből, a port.hu oldalról.

Ilyet én is akarok!!!

Helen Fielding: Mindjárt megőrülök

2009-10-13T16:06:00.004+02:00

Bridget Jones naplóját ott folytatja, ahol decemberben abbahagyta. Egy új év kezdődik, vele egy új élet, mivel már van pasi az oldalán: Mark Darcy, az aranyos jogász, aki kifejezetten utálja, ha alvás közben nézik - és élre hajtogatja a kisgatyáit:)

Egy sorozat félreértés után Mark elhagyja, búfelejtő gyanánt Bridget Sharonnal Thaiföldre utazik nyaralni, aminek nem lesz jó vége, mert kábítószercsempészet gyanújával Bridgetet börtönbe zárják. Aminek egy előnye van: végre eléri álomsúlyát - persze miután kiszabadult, dupla gyorsasággal szedi a kilókat vissza. A sok megalázó riport után munkát szeretne váltani, egy újságnak kell Colin Firth-szel interjút készítenie - az interjú volt a kedvenc részem az egész könyvben:) Nagyon mulatságos volt, ahogy Bridget állandóan Mr. Darcy (Colin Firth a Büszkeség és balítélet szereplőjeként) "vizespólós" epizódjára terelte a szót. Természetesen a munkát nem kapta meg. Közben barátnői és Tom, a homoszexuális barátja is lassan letelepednek, megtalálják életük párját. Jude férjhez megy, Bridget pedig egyedül marad... A végére persze minden jól sül el, jön a happy end, lagzi, egy kis életveszélyes fenyegetés, miegymás...

A történet ugyanúgy mint az első részben lebilincselő, magával ragadó és felettébb humoros. Még mindig nem értem, hogy történhet annyi minden (általában megalázó helyzet) egy emberrel egy évben, mint Bridgettel, az én életem emellett merő unalom (nem tudom, ki írta az életem regényét, de nem nagy író, az biztos...). Megnézném újra a filmet is, mennyiben tértek el a könyvtől. Annyiban biztos, hogy Rebecca a könyvben nem leszbikus, hanem ténylegesen Markra hajt.

Ez az első könyv, amit szlovákul olvastam, és meg kell hogy mondjam, sokat segített. Sokkal szabadabban beszéltem a kollegáimmal is szlovákul, mint azelőtt. Pedig új szavakat nem igazán tanultam, azon kívül, hogy dugni, hányni és bolhából elefántot csinálni:)

Könyvjelző

2009-09-29T08:34:00.002+02:00

Ti mit használtok könyvjelzőként? Papírfecnit, a könyv borítóját, esetleg szintén saját kézzel készített könyvjelzőt?

Összekapcsoltam a két hobbimat, és így jött létre ez a kis szösszenet:

Úgy néz ki, még egyet csinálnom kellene, mert újabban két könyvet olvasok egyszerre (ilyet még sohasem csináltam, de egyelőre nem zavarodtam össze:)

Idézet

2009-09-23T08:30:00.004+02:00

"Sok Beth van a világon, akik félszegek és csendesek, ülnek a sarokban, míg nem szólnak hozzájuk, és olyan boldogan élnek másokért, hogy senki sem veszi észre apró áldozataikat, mígnem egyszer ezek a kis tücskök abba nem hagyják a ciripelést a tűzhely mellett, és édes, napfényes jelenlétük szerte nem foszlik, hogy fájó némaságot és homályt hagyjon maga után."

(Louisa M.Alcott: Kisasszonyok)

Nicholas Sparks: Éjjel a parton

2009-09-17T13:18:00.006+02:00

Mostanában egy kis romantikára vágytam... Kivettem hát a könyvtárból Nicholas Sparks - Éjjel a parton című regényét. Nem tudtam erről a könyvről semmit, csak azt, hogy megfilmesítették, és Richard Gere játssza a főszerepet. Gondoltam biztos jó kis regény lehet, ha filmet is készítettek belőle.

"Adrienne Willis lányának egy nap váratlanul meghal a férje. A fiatalasszony a tragédiától megrendülve, magába zárkózva éli életét. Édesanyja, aki tizenéves kora óta egyedül nevelte őt két testvérével együtt, elérkezettnek látja az időt, hogy megossza vele életének egyik legfelkavaróbb élményét: egy olyan szerelem történetét, mely azóta is bearanyozza életét. Felidézi azokat a fájdalmas emlékképeket, amikor férje elhagyta egy fiatalabb nőért, és ő összetört élete elől menekülve egy kis tengerparti városba, Rodanthe-ba érkezett."

Adrienne elvállalta pár napra barátnője panziójának vezetését Rodanthe-ban. Sok dolga nem akadt, a panziónak egyetlen vendége volt arra az időre, Paul Flanner, aki eladta sebészorvosi praxisát, hogy a fia után utazzon Ecuadorba. Rodanthe-ban azért szállt meg, hogy találkozzon egy elhunyt páciense férjével. A hétvégére nagy vihart jósoltak, Adrienne és Paul ezért összezárva töltötték a pár napot. Sétáltak a tengerparton, rengeteget beszélgettek, miáltal jobban megismerték egymást. Másnap már nagy szerelembe is estek, de sajnos csak pár napig élvezhették egymás társaságát, Paul Ecuadorba utazott. Megbeszélték, hogy egy év múlva hazajön és örökre együtt maradnak. De...

Tulajdonképpen végig vártam a katarzist, valami bonyodalmat, hűtlenséget, csűrcsavart, de ahogy fogytak a lapok, egyre jobban tudatosult bennem, hogy most egy valódi csöpögős regényt olvasok, amiben mindenki totál szerelmes, az élet szép és csodálatos... Gondoltam, legalább a vihar fejükre dönti a házat, de nem. Hogy a páciens özvegye életveszélyesen megfenyegeti Pault - de nem. Csak beszélgettek és szerelmeskedtek. Felötlött bennem az is, vajon miért meséli el mindezt Adrienne a lányának? Mi köze az ő történetének ahhoz, hogy a lány férje meghalt? Aztán jött a kalapácsütés - bár az utolsó oldalakig nem volt megemlítve, mi történt Paullal, szívem mélyén már éreztem... És akkor hirtelen a regény is megtetszett.

Fura volt olvasni, egyrészt mert régóta az első könyvnél nem tudtam, pontosan miről is szól a regény. Hogy laposnak éreztem (mert néha az író túlcicomázta a dolgokat), mégis tetszett a végkifejlet. Ha én írnám ezt a regényt, vagy túl rövidre fognám, hisz aprólékosan le volt írva, ki mit csinált szinte minden órában, vagy túl hosszú lenne a vihar és a gyilkos miatt. Azt hiszem, muszáj megnéznem a filmet, kiváncsi vagyok, vajon mit hoztak ki ebből a történetből. Na meg Gere miatt is...

Könyvek a következő hónapra

2009-09-17T13:01:00.004+02:00

A fogadalmam, hogy most szépen megmaradok a könyvtár első emeleténél, a könyvleadó-helynél, és ebben a hónapban nem veszek ki könyvet, hogy az otthoni elolvasatlanokat szűkítsem, már akkor megdőlt, amikor a könyvtáros néni kérdő szemekkel rám nézett:
- Ugye felmegy az emeletre válogatni?
- Hát persze!!! - mondtam mosolyogva ugyanabban a pillanatban. Nem akartam sokáig maradni, mert ebédszünetben lógtam el, gondoltam legalább gyorskönyvtárazással nem veszek ki sok könyvet. Ehhez képest 5 kedvencet vettem ki, mindet más írótól. Hazajöttek velem (ill. most még csak munkába):

1. Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony
2. Douglas Adams: Galaxis utikalauz stopposoknak
3. G.G. Márquez: Baljós óra
4. Agatha Christie: Paddington 16:50
5. Helen Fielding: Mindjárt megőrülök - szlovákul, hogy gyarapítsam az anyanyelvemet...

Akartam német könyvet is, de túl nagy volt a választék, és nem tudtam, mivel kezdjem. Valami egyszerűbbet akartam, na meg jövő év októberi nyelvvizsgára 5 könyvet ki kéne olvasni 19. századi német írótól, de Thomas Mann-t most nem találtam. Várok még egy hónapot... Tolkien két könyve szépen visszavándorolt a könyvtárba, majd egyszer kiveszem őket, ha lesz hozzájuk hangulatom...

Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

2009-09-14T12:45:00.005+02:00

Egyszer sem sikerült Szabó Magda könyvet letennem úgy, hogy azt mondtam volna, na ez most nem volt érdekes, vagy nem tetszett. Kíváncsi vagyok, van-e egyáltalán olyan irománya, ami után úgy kiáltok fel: végre egy érdemtelen könyv, nem kell mindig dicshimnuszokat zengenem az olvasmányaimról a blogon! Szerencsére mostanában csak olyan könyveket olvasok, amiket szeretek, Szabó Magdát pedig nagyon szeretem, úgyhogy ma sem fogok panaszkodni!

A regény egyetlen nap eseményeit mutatja be, Gál Hugi esküvőjének előestéjétől egészen az esküvő utáni fogadásig két generáció szemszögéből. Vannak az Ábrahámok - az öregek és a vének, akiknek az életét tönkretették a háborúk, a szenvedések. Nem volt fiatalságuk, és ezt napról napra felhánytorgatják az Izsákoknak, azaz a fiataloknak, hogy mennyi áldozatot kellett hozniuk azért, hogy gyermekeik jól éljenek, szép fiatalkoruk legyen. Elvárják, hogy a fiatalok tiszteljék őket ezért, de éppen emiatt a fiatalok elidegenednek tőlük, többször fellázadnak. Nem akarják, hogy ugyanolyan életük legyen, mint az öregeknek, hogy csak a félelmeikben éljenek, ezért egy rendkívüli tervet eszelnek ki, Huginak teherbe kell esnie az egyik gazdag barátjuktól, hogy aztán összeházasodhassanak és lehessen egy külön lakásuk, ahol a fiatalok el tudnak bújni az öregek szigorú szemei elől.
Szabó Magdában éppen a jellemrajzait szeretem a legjobban. Minden fejezetet más-más Ábrahám és Izsák mesél el, közben mindhárom család történetét, titkát, félelmeit megismerhetjük Hugival bezárólag, akiről megtudhatjuk, nem csak önzőségből adta be a derekát a bátyja tervének véghezviteléhez, hanem hogy őszintén szerette Miklóst...

Sokszor megkönnyeztem ezt a regényt is, mint Szabó Magdát általában, úgy néz ki, én már csak egy ilyen kis érzékeny mimóza vagyok... Ideje lenne már valami "vígjátékot" a kezembe vennem.

Lucy M. Montgomery: A kék kastély

2009-09-03T13:20:00.005+02:00

Már vagy 2 hete kiolvastam ezt a regényt, már éppen ideje volt írni róla.
A "Montgomery-korszakom" elég régen kezdődött, amikor először láttam a TV-ben a Váratlan utazás című sorozatot. Imádtam minden egyes részét, és még ma is ugyanígy vagyok vele. Ahányszor újra műsorra tűzik a sorozatot, amikor tudom, mindig megnézem. És bár már vagy 5x láttam minden részét, ma is ugyanúgy érdekel, ugyanúgy szeretem, és ugyanúgy könnyek szöknek a szemembe minden egyes résznél. Most már megvan DVD-n is, éppen tegnap fejeztem be az első évadot. Azért meglepő, hogy egy emberen kívül, akit megkérdeztem a társaságomban, nem ismeri senki sem...

Nem is tudom, mi tetszik annyira Montgomery-ben. A kor, amelyben játszódik, a kosztümök? A hely, Prince Edward-sziget? A legtöbb részben havazott. A szereplőket is egytől-egyig szerettem. Még Felicity-t is, a tudálékos kislányt. Tegnap a párom szerintem a szemét forgatta, milyen gyerekes sorozatot nézek, pedig annyira aranyosak a párbeszédek...

Nade vissza A kék kastélyhoz. Ez nem is annyira gyerekes regény, inkább amolyan "kisasszonyos". Főhőse, Valancy 29 éves vénkisasszony. Zsarnok édesanyjával és kötözködő nagynényjével él egy szürke házban. Élete unalmas, semmi sem történik vele, mindennapjai szigorú szabályok szerint folynak. Mindennap ugyanaz a szegény reggeli, fűteni is csak az év meghatározott napjától egy másik meghatározott napig lehet (ezért Valancy sokszor meg is betegszik), esténként utálatos takarókat kell varnia. A takarók szinte már lefolynak a padlásról, de minden nap varrni kell, mert ez a szokás, és egy lány nem tölthet egy percet sem tétlenül. Kiskorában minden nap fel kellett jegyeznie egy kis füzetbe, aznap hány percet töltött tétlenül, és édesanyja minden vasárnap imádkozott felette.
Udvarlója nem volt, de hogyan is lehetett volna, ha szinte sehová sem volt szabad mennie, mindig ugyanazt a régies frizurát kellett hordania, mert csakis az állt neki jól a nagynénje szerint, és lábujjhegytől a feje búbjáig bele volt bugyolálva rémesebbnél rémesebb ruhákba.

Valancy egyedüli vigasza a Kék kastély volt, valahol Spanyolországban (az álmaiban), ahol mindenki szerette, rengeteg udvarlója volt, gazdag volt és gyönyörű ruhákban járhatott. Na és persze még egy bizonyos John Foster könyvei, amit csak azért olvashatott, mert az édesanyja úgy gondolta, azok nem regények, hanem csak természetrajzok.

A cselekmény Valancy 29. születésnapja reggelén bontakozik ki, amikor titokban elmegy egy doktorhoz a szívtájéki problémái miatt. Kiderül, hogy halálos beteg, és már csak hónapjai, maximum egy éve van hátra. Elhatározza, hogy ebben az utolsó évében igazán ÉLNI fog, és csakis azt fogja csinálni, ami neki jó, senkire sem lesz tekintettel. Kezdetét veszik az izgalmak, sok mulatságos történet. A rokonsága kezdetben csak flúgosnak tekinti, mert nem nevet nagybátyja viccein, másképp viseli a haját, lecsúszik a korláton, de amikor jelentkezik a falu részeges ácsmesterénél házvezetőnek, úgy gondolják, megőrült, és diliházba akarják csukni. Persze a mi szemünkkel nézve semmi kivetnivaló nincs abban, amit Valancy csinál... Rátalál végre a szerelem is, sok-sok titokra fény derül, és arra is, hogy Valancy mégsem fog.... Áááá, többet már nem árulok el. Olvassátok el, annyira aranyos ez a regény, feledhetetlen, humoros, néhol szívszorító, éppen ezért átjárja az élet, a szeretet... Én sem most olvastam utoljára!:)

Olvasmányaim a következő hónapra

2009-08-18T10:00:00.005+02:00

Tegnapi beszerzőkőrutam eredménye(i):

Szabó Magda - Mózes egy, huszonkettő
Nicholas Sparks - Éjjel a parton
Tolkien - A szilmarilok
Tolkien - Húrin gyermekei

Augusztusban még három új könyv tulajdonosai is lettünk a párommal:

Vikas Swarup - Gettó milliomos
Luisa May Alcott - Kisasszonyok
Alison Noel - Evermore

Szóval ezek jönnek legközelebb:)

Liza Dalby: Gésa

2009-08-17T14:03:00.005+02:00

Szeretem a keleti kultúrát és szeretem a gésákat. Nemrégiben elolvastam Arthur Golden Egy gésa emlékiratai-t, és úgy döntöttem, nem érem be ennyivel.

A Gésa nem egy igazi regény, tulajdonképpen nincsen cselekménye, mégis nagyon érdekes. Személyes és tárgyilagos is egyszerre. "Liza, egy fiatal amerikai egyetemista Kiotóba utazik, hogy a legendás és titokzatos gésák életét tanulmányozza (disszertációját írja a gésák életéről). Kutatásai azonban eredménytelenek maradnak, pedig ő szeretné első kézből is megismerni ezt a japán kultúrában kiemelt helyen álló "intézményt". Ezért feladja eddigi életét, kilép a megfigyelő előkelő szerepköréből, és beáll gésának. A pontocsói közösségben az Icsigiku nevet kapja, s alighanem ő az első fehér gésa a világon. Több mint húsz évvel később megírja élményeit."

A könyv bemutatja a gésák titokzatos hétköznapjait onnantól kezdve, hogy a gésa késő délelőtt felkel, egészen addig, mig kissé pityókásan újra álomra hajtja a fejét. Megismerkedhetünk a kimonók fajtáival, hogy milyen időszakban milyet kell felvenni. A szépségápolásról, különböző szertartásokról, fogadásokról, tanulmányokról, ünnepekről, babonákról és művészetekről is rengeteget megtudhatunk. Dalby sokat ír a gésák és kurtizánok közti különbségekről, hisz oly sokan ugyanannak gondolják ezt a két foglalkozást. Érdekesség még az is, ahogyan az egyes gésaközösségekről ír. Pl. a gioni gésák (az Egy gésa emlékiratai Csijója is gioni gésa) magasabbrendűeknek képzelték magukat a többi gésánál. Ha egy más közösségbeli gésával voltak kénytelenek egy fogadáson részt venni, átnéztek rajta és próbálták őt megszégyeníteni. Ilyen megközelítésben már nem is tetszik annyira Csijó:)

Mindent összevetve ez egy érdekes könyv volt. Dalbyt hihetetlenül gyorsan befogadták a gésaközösségbe, és mivel tudott angolul, több felkérése volt, mint egy igazi japán gésának. Így a rengeteg személyes tapasztalat alapján tényleg mélyre hatoló és hiteles tanulmány születhetett a gésák tevékenységéről. Ilyen egy igazi disszertációs munka, kéremszépen, nem mint a mostani diploma- és egyéb munkák, amiket csak úgy lekoppintunk az elődeinkről:)

Kiadó: Ulpius-ház

One Lovely Blog Award

2009-08-17T13:53:00.005+02:00

Ha valaki olvassa a másik blogomat is, az tudhatja rólam, hogy enyhén fáziskéséses vagyok blogdíjak és körkérdések terén:) De azért szeretnék egy kicsit eldicsekedni azzal, hogy ez a blogom is kapott már egy díjat, mégpedig Kicsi Tündértől, amit itt is nagyonnagyon köszönök! És én is szeretném megajándékozni vele, mert nagyon szeretem olvasgatni a blogját. Egyrészt ahogy elnézem, nagyon hasonló az ízlésünk, másrészt annyira kedvesen tud írni az olvasottakról, hogy az embernek megjön ahhoz a kedve, hogy azonnal megvegye - vagy kivegye a könyvtárból...

Helen Fielding: Bridget Jones naplója

2009-07-30T11:45:00.006+02:00

Érdekes eset áll most fenn, kéremszépen. Ti. hamarabb láttam a filmet, minthogy a könyvet olvastam volna. De ez nem meglepő, ilyen már sokszor megtörtént velem. Talán csak a Dan Brown könyveket olvastam hamarabb, minthogy megnéztem volna a filmet. Nade. A bibi az, hogy mindkettő tetszett. Nagyon. Azt persze mindenki tudja, hogy egy film egyáltalán nem egyezik meg a könyvvel, tisztelet a kivételnek, azaz a régi filmeknek. De mindkettő úgy volt szép és jó, ahogy megírták - megfilmesítették.

Ki ne ismerné Bridget Jones-t? Aki túl van a harmincon, és még mindig szingli, vagyis nincs férjnél. Egy könyvkiadóban dolgozik, tulajdonképpen azt sem tudjuk, mit csinál, csak mindennap 10 óra után indul (miért? miért?? miért kell nekem 7-kor felkelnem, hogy 8-ra már az irodában legyek???). Nem mindenki lehet olyan szerencsés, hogy sok barátja lehet, Bridget-nek a homoszexuális Tom, a feminista Sharon és Jude is kijutott. Életét a bulik, baráti összejövetelek, cigi, alkohol, fogyókúra teszik ki. Szülei és ismerősei életét pedig az, hogy végre összehozzák egy normális hapsival.

A könyv Bridget naplóbejegyzéseiből áll, egy évbe nyújt betekintést. Részesei lehetünk Bridget mindennapjainak, átéljük vele az elég gyakori macskajajt, megismerhetjük főzőtudományát (éljen a mirelit kaja és a rendelt pizza:). Bridget elég esetlenke, sokszor kerül reménytelen helyzetbe. De éppen ezért lesz olyan szeretnivaló. A végére természetesen összehozza a sors az Igazival.

Érdekes, hogy rengeteg regényre volt utalás a naplóban, főleg a Büszkeség és balítéletre, ami Bridget kedvenc regénye, Elizabeth a példaképe, Mr. Darcy pedig a titkolt szerelme. Amúgy is sok mindenben hasonlított a két regény, Bridget is beleszeret Mark Darcy ellenségébe, a kölcsönös elítélés, az, hogy Mr. és Mark Darcy is megmenti a "szégyentől" egy rokonukat, és persze a happy end is mind-mind hasonlítanak. És mégy egy dolog: Mr. Darcyt a BBC-s Büszkeség és balítéletben és Mark Darcyt a Bridget Jones naplójában egyaránt Colin Firth játszotta:) Tényleg, most jutott eszembe, egyszer Hugh Grantet is említették a könyvben, amikor Bridget egy tévécsatornához ment felvételi beszélgetésre. Valószínűleg nem véletlen a szereplőgárda:)

Nagyon ajánlom a regényt mindenkinek, aki vágyódik egy kis kikapcsolódásra, nevetésre, és nem akar gondolkodni a dolgok felett. Igazi nyári felűdítő olvasmány. Sokszor hangosan nevettem a buszon is...

Mire vágynak a férfiak?

2009-07-27T12:36:00.001+02:00

"... senkinek se kell az olyan láb, mint a botsáskáé. A férfiak olyan feneket akarnak, amelyen le lehet parkolni a bringát és nem esik le róla a korsó sör."

(Helen Fielding: Bridget Jones naplója)

No comment...

Szabó Magda: Az ajtó

2009-07-27T10:20:00.004+02:00

Első könyvem Szabó Magdától természetesen az Abigél volt. Bár a könyvet azóta is szinte minden évben újraolvasom, az írónő maga nem vált a kedvencemé. Egészen addig, míg kezembe nem vettem a Für Elise-t. A történet, a gondolatok, érzések szinte magukkal ragadtak. Azóta már egy csomó regényt elolvastam, a Katalin utcát, Freskót, Régimódi történetet... Szabó Magda stílusa mindig ugyanaz, és mégis mindig más... Magávalragadó, letehetetlen. Sokszor napokig, hetekig a könyv hatása alatt állok, úgy érzem, mindent és mindenkit félreismertem. Szabó Magda az emberi kapcsolatok nagymestere...

A könyv alapja valós történet, önmaga és házvezetőnője közötti kapcsolatáról ír. Emerenc 20 éven keresztül szolgált az író házaspárnál. Nagyon erős, szívós személyiség, egyfolytában pucol, sikál, süt és főz, a betegeknek komatálat visz, ott van mindenki temetésén. Mindenki szereti, és ő mégis magányos, életében csak pár embert engedett igazán közel magához, de saját privát életébe, az ajtón túlra soha nem engedett senkit. Féltve őrzi kincseit, az ajtó mögött van az egész élete, minden, amit szeret és ami egy kicsit is segít szebbé tenni magányos életét. Vajon mit rejtegethet az ajtó mögött? Kincset? Beteg családtagot? Gyermeket?

A regényben figyelemmel kísérhetjük az írónő és Emerenc között lassan kialakuló kapcsolatot, amelyet az elején kissé nehéz értelmezni. Bár Emerenc mindig jót akar, az írónő más életszemlélete miatt mégis mindig kölcsönösen megsértetik egymást. Sokszor azt sem tudtam, szeressem-e vagy megvessem Emerencet. Lassan feltárul előttünk Emerenc élete és megtudhajtuk azt is, mit rejt az ajtó mögött.

A fordulópont Emerenc betegsége. Egy emberé, akiről mindenki azt hitte, hogy halhatatlan, és sohasem betegedhet meg. Betegségét mindenki előtt titkolja, még szükségben sem akar senkit átengedni az ajtaján. Egyedül csak az írónő segíthet rajta. Bár tudja, hogy jót tett Emerenccel, megmentette az életét, mégis sokáig gyötri a tudat, hogy hűtlen volt és ő ölte meg Emerencet. Azzal, hogy kinyitotta az ajtót, mindenki előtt láthatóvá vált a piszok és szenny, ami Emerencet körülvette (lebénult és mozdulni sem tudott). A szégyen, hogy a mindig makulátlanul tiszta asszonyt saját piszkában találták meg, és hogy az ajtónyitással odalett mindene, amit szeretett, Emerencet megöli...

Az én álmaim hajszálra egyforma, visszatérő látomások, én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a drótszövettel megerősített, betörhetetlen üvegű vasrámpás kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat. Kinn az utcán mentőkocsi áll, az egészségügyiek üvegen át beirizáló sziluettje természetellenesen nagy, dagadt arcuknak udvara van, akár a holdnak. Forog a kulcs, de hiába küszködöm, nem tudom kinyitni a kaput, pedig nekem be kell engednem a mentőket, különben későn érkezik a betegemhez. Ám a zár meg se moccan, áll a kapu, mintha vasrámájába forrasztották volna. (...) Bátran éltem idáig, remélem, meghalni is így fogok, bátran és hazugság nélkül, de ennek az a feltétele, hogy kimondjam: Én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni.

Életjel

2009-07-24T14:41:00.003+02:00

Úgy döntöttem, felélesztem a könyves blogomat, hisz annyira szeretek olvasni, és ami igazán megéri, szeretném ajánlani az ismerőseimnek is.

Sokat olvasok mostanában, de azért fájlalom, hogy már nem úgy olvasok, mint alapsulis-középsulis koromban, amikor teljesen át tudtam élni azt, amit olvasok. Ha leültem olvasni, nem kalandoztak el a gondolataim, nem kellett másra figyelnem, pl. hogy a párom nem unatkozik-e mellettem, mit főzök vacsorára, stb. De szerencsére csak emiatt hiányzik a szingli élet, és ez szerintem kezelhető:) Ti hogy vagytok ezzel? Nem zavarja a párotokat, hogy egyfolytában csak olvasnátok?

Júliusi - könyvtáras - beszerzéseim, amikről még írni fogok:

Szabó Magda: Az ajtó
Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Janko Jesenský: Malomestské rozprávky (Kisvárosi mesék) - erről nem tudom, hogy fogok-e írni, kötelező olvasmány volt anno szlovákból, ebben a hónapban ezzel a könyvvel fejlesztem a nyelvtudásom:)
Liza Dalby: Gésa

Az utolsó könyvvásárlásom pedig a könyvtárba iratkozás előtt:

L.M. Montgomery: A kék kastély

Remélem ezentúl minél többet jövök majd...

Agatha Christie: Poirot első esetei

2009-01-19T18:58:00.005+01:00

Most a könyvelések zárása közepette egyrészt egy olyan olvasnivalóra volt szükségem, amit bármikor kezembe vehetek és nem halok meg a kíváncsiságtól, ha pár oldal után már nem bírok olvasni, és le kell tennem a könyvet, valamint olyanra, amin bár gondolkodni is lehetne - a végkifejletet pár oldalon belül mégis megtudom.

Agatha Christie írásait még a középiskolában kedveltem meg. Tetszik az írásmódja, az egyszerű kifejezés, és a nagy csavarok. Az, hogy az áldozatot max. 5 ember ölhette meg, és a regény végéig mindenkiről felmerül az ok, amiért ezt megtehette volna. Poirot mégis rájön egy picike jelzésből, hogy a hatodik, a szolga az, aki megölte az urát/úrnőjét, mert kevés/túl sok pénzt hagyott rá, szerelmes volt a feleségébe/férjébe, stb. A végkifejlet egyszerű és logikus, annyira, hogy sokszor elgondolkodom rajta, hogy erre bizony nekem is rá kellett volna jönnöm. De talán ez a legjobb ezekben a regényekben, hogy szinte orrunknál fogva vagyunk vezetve, és amikor már biztosak vagyunk a gyilkos kilétében, kiderül, hogy mégsem úgy van. Poirot egyébként nekem kicsit ellenszenves alak, túlságosan precíz, illemtudó, kényes, pontos. Valószínűleg maga Agatha Christie is ezért tarthatta "kiállhatatlan" alaknak.

Ebben a regényben 18 rövid novella található. A novellákat eredetileg az 1920-as és a 30-as években publikálták különféle angol magazinok, első gyűjteményes kiadásuk 1974-ben látott napvilágot. Azóta szinte mindegyik esetet filmre vitték. Ajánlom minden krimi kedvelőnek, mert tiszta, letisztult és érthető, és szinte mindegyik novella izgalmas. Egy kis ízelítő:

- Levélben közlik percre pontosan, mikor fognak erabolni egy kisfiút. El is rabolják. Hogyan lehetséges ez?

- Családi átok sújtja a Lemesurier-leszármazottakat. Elsőszülött fiú sohasem éri meg, hogy örökölhessen...

- Egy kisvárosi asszony attól fél, hogy megmérgezik. Poirot nem nagyon akar hinni az asszonynak, hazaküldi, hogy később felveszi vele a kapcsolatot, de az asszonyt addigra tényleg megmérgezik...

Még olvastam volna tovább... Néha nekem is szükségem lenne azokra a kis szürke sejtekre...

Olvasási körkérdés

2008-11-20T15:04:00.002+01:00

Amadea blogján olvastam ezt a jó kis körkérdést, nagyon tetszik, mert így sok mindent meg lehet tudni mások olvasási szokásairól. Szóval:

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?
Erre nem igazán emlékszem... A huszoniksz éves pályafutásom alatt sikerült összetűzésbe kerülnöm jó és rossz könyvekkel is. Egy ideig szinte mindent végigolvastam, akár tetszett, akár nem. Egy könyvet hagytam félbe: Cervantes Don Quijote-jét. Nem bírom rajta magam átrágni...

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?
Mikor mit olvasok. A pálmát mégis Szabó Magda viszi el, a Für Elise után egy ideig nem bírtam más könyvet venni a kezembe, nehogy elmúljon az a kellemes érzés, és még sokáig gondolkodtam a történteken. De pl. a Freskóval és a Katalin utcával is ugyanígy jártam.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?
Nem mondhatnám, mivel kerülöm a krimiket és hasonló műfajokat. Egyszer próbálkoztam Leslie L. Lawrence-szel, de az első három oldal után számomra túl sok volt a halott... Krimiből Agatha Christie-t olvasok, de az nem hoz rám frászt, inkább járnak az agytekervényeim nekem is, vajon ki lehet a hunyó.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Már egy jó ideje Családi könyvklubos ajándék könyvjelzőt, de mivel azt már kezdem unni, meg amúgy is megfürdettem párszor, ráadásul a kézimunka terén is jeleskedem, ha megtalálom a megfelelő mintát, készítek egy sk könyvjelzőt.

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt... hm?
Leginkább otthon, alvás előtt, de mostanában a kézimunka miatt sajnos néha hanyagolom. Nincs annyi időm, hogy minden hobbimmal foglalkozzam... Aztán meg szeretek kádban olvasni, és ha hosszabb útra megyek - buszon vagy vonaton.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?
Nem emlékszem, de gondolom a Két Lotti...

7. Puhakötésű vagy keményfedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik).
A puhakötésű praktikusabb, de a keményfedeles jobban tetszik.

8. Mit olvasol most?
Joanne Harris - Csokoládé

9. És hányadik oldalon jársz?
Majd otthon bepótolom, de azt tudom, hogy az ötödik fejezetet kezdem.

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?
Nem szoktam belejegyzetelni a könyvbe, ha valami megtetszik, azt vagy azonnal kiírom vagy pedig egy cetlit rakok a könyvbe. A Jane Austen könyveimmel viszont mindig történik valami: a Meggyőző érvek-et a fürdővízbe ejtettem, A klastrom titka pedig egy srác kávéjának áldozata lett.

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?
Hát végülis igen. De más is befolyásol: a blogtársak véleménye, anyum ajánlása, a Nagy Könyv ajánlata, és szeretem az újonnan kiadott könyveket, valamint a kötelező olvasmányokat.

12. És az oldalszám?
Az nem. Ha érdekes a könyv, bármeddig olvasnám. Néha kevés is az oldalszám.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?
Fiatalabb koromban kiváncsibb voltam, most inkább nem olvasok előre. De a Harry Potter sorozatnál egyszerűen nem bírtam megállni... Amúgy is az egyik táboros srác elmesélte nekem a végét, még mielőtt kimondhattam volna, hogy nem szeretném tudni...

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?
Igen, pl. az Egri csillagok. De azt azért, mert kb. 6-szor kezdtem neki, és sohasem jutottam tovább a második fejezetnél. De Szilvási Lajos regényét, az Egymás szemében-t annyira szeretem, hogy minden évben újra olvasom. És Szabó Magda Abigéljét is. Más könyvet talán nem. De a Harry Potter sorozatot sem először olvastam, úgy érzem.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Mint már írtam, szeretek a kádban olvasni, és február-márciusban az évvégi zárások ideje alatt (amikor már 25 napot ledolgoztam egyhúzomban) elaludtam a kádban, és a könyv csurom vizes lett. Naná, hogy Jane Austen:)

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?
Nem adok el könyveket. Ajándékozni pedig csakis szándékosan, nem sajátot.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?
Igen, oda is:)

18. Tényelg, olvasol mosdóban?
Az otthoniban igen, nyilvános helyen azért nem:)

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?
Blogot:P Ja és kinyomtattam a Nagy Könyv ezres listáját anno, és abban jelölgetem, mit olvastam már el:)

+1. Még valami hendikep?
Másban, esetleg:))

Cecilia Ahern - Ui.: Szeretlek

2008-11-19T09:09:00.004+01:00

Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét - a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt. Holly újra megtanul élni.
(fülszöveg)

Két könyvlemaradással vagyok magammal szemben, úgyhogy próbálom magam behozni. Miután megvettem ezt a könyvet, jó ideig a kezembe sem kerülhetett, mivel fél rokonságom és szerintem a fél falu is elorozta előlem. Most is alighogy kiolvastam, már kölcsön is adtam a soron következő unokahúgomnak. Így csak a Harry Potter sorozat járt előtte:)

Úgy érzem, ez a fiatal írónő tud valamit. Nem az írói képességéről beszélek, hanem az ötleteiről. Romantikus regényeknél szerintem nem sok újat lehet már kitalálni, csak bővíteni a történéseket. Bár ez nem egészen szerelmes regény... De mégis, valami új, valami más. Valami, ami erőt ad azoknak az embereknek, akik elveszítettek egy szeretett személyt. Hogy a csalódásból is fel lehet állni, az élet sodrásába bele lehet újra kerülni, ha akarjuk, és ha olyan barátok és szerető család áll mellettünk, mint Holly mellett. Az élet megy tovább. És bár az a személy már soha nem lehet mellettünk, az emlékeink mindörökre megmaradnak. Ez egy pörgős, izgalmas regény, mindig történik valami. Sokat nevettem, néha pedig gombóc nőtt a torkomban. Az utolsó száz oldalt pedig szinte egyhúzomban faltam fel.

A történet röviden: Holly teljesen magára marad férje korai halála után, és nem tud mit kezdeni az életével. Munkahelyéről kirúgják, mert az utolsó hónapokat szinte egyfolytában férje mellett töltötte. Nem tud talpra állni egészen addig, míg szülei megmondják, hogy egy boríték várja őt náluk. A borítékban tíz kisebb boríték van, mindegyiken egy hónap neve áll. Holly minden hónap első napján nyithatja ki az újabb levelet, ami utasítást ad arra, hogy abban a hónapban mit kell megcsinálnia. Férje így próbálja őt visszahozni az életbe, mert tudta, nagyon nehéz lesz Hollynak nélküle. Holly legyőzi félelmét egy karaoke-versenyen, nyaralni megy a barátnőivel, új munkát keres - ami végre tetszik is neki, "megszabadul" Gerry holmijaitól. Közelebb kerül egyik bátyjához, akit mindig különcnek, merevnek tartott, és eltávolodik attól, amelyikkel kiskoruk óta imádták egymást. Furcsa olvasni, de igaz az emberek reakciója a halálra, illetve arra, hogyan viszonyulnak egy özvegyhez. Vannak, akik nem tudják, hogyan viselkedjenek az özvegy jelenlétében, így inkább eltávolodnak tőle, és vannak, akik igazán átérzik a fájdalmát és mellé állnak. Barátnői is sokáig vívódnak, vajon elmondják-e Hollynak, hogy egyikük terhes, másikuk férjhez megy, de Hollynak muszáj feldolgoznia, hogy az élet megy tovább. Hollynak vannak jobb és rosszabb napjai is. Néha optimistán néz a nap elébe, máskor egy pici emlék előhozza a fájdalmát és depresszióba esik. Sohasem szeretném átélni a regény aktualitását...

Az írónőnek - úgy érzem - azért van miben fejlődnie. Nem vagyok író, hogy kritizálhassam a művet, de a stílusa egy kicsit még kezdetleges volt. De az is lehet, hogy a fordítás nem volt az igazi... Pár dolgot máshogy írtam volna, és a könyv elolvasása után az volt az érzésem, hogy ha lenne egy jó regényötletem, akár én is híres lehetnék:)

Gondolom sokan látták már a regényből készült filmet. Nem tudom összehasonlítani a kettőt, mert a neveken és az alapötleten kívül szinte semmiben sem hasonlított a kettő. De nekem mindkettő tetszett. Annak is örülök, hogy a film éppúgy nem végződött azzal a szokásos romantikus happy enddel, mint a regény. Nálam 10-ből 8 pontot kap, de csakis a stílusa miatt. Azon pedig ugye lehet dolgozni☺

Cecilia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér

2008-10-02T13:52:00.007+02:00

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Izgalmas órai levelezéseik közben még nem is sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így töltik majd, egymással levelezve... A sors próbára teszi barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet. S bár a gyerekek komoly felnőttekké cseperednek - dolgoznak, megházasodnak, gyereket nevelnek, válnak - a gyermekkori varázslatos kötelék életük minden öröme és bánata közepette megmarad. Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

(Fülszöveg)

Amikor ez a regény kezembe akadt a könyvesboltban, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, főleg a stílusa miatt. Szinte az egész cselekmény órai levelezésekből, e-mailekből, postai levelekből, levelezőlapokból, chat-beszélgetésekből lett felépítve. Mindig is tetszett a napló stílusú könyv (pl. Adrian Mole vagy az Egymás szemében - máig a kedvenc könyvem), de itt Cecilia egy kis modern kort is belevitt:) Anyu olvasta el legelőször, hosszú unszolásom után, mivel ő előre leírta a könyvet: ha levelekből áll, már nem is lehet jó - felkiáltással. Végül falta a könyvet. Párom volt a következő - és bár a szerelmes történeteket nem nagyon bírja, mégis tetszett neki. Én voltam a harmadik áldozat...

És mit mondjak, nekem bejött:) Szellemes, pörgős regény, és a főszereplő, Rosie Dunne sok szempontból hasonlít rám. Igaz, én nem szültem gyereket 18 éves fejjel, de kiskorom óta szintén szeretnék szállodát vezetni (bár még soha nem loptam el egy hotelből minden mozdítható tárgyat, ahogyan Rosie), és az alaptörténet is mintha az én életemet tükrözné, bár ebbe most inkább nem szeretnék belebonyolódni - a lényeg, én végig kitartok a mostani pasim mellett:)

A történet a következő: Rosie és Alex gyerekkoruk óta jó barátok, szinte minden szabadidejüket együtt töltik. Rosie 16. születésnapján Alex elviszi őt egy kocsmába, ami szerintem mindennek a kezdete, ill. befolyásoló tényezője lesz. Rosie ugyanis a sárga földig leissza magát, gyomormosásra viszik, és pár óra teljesen kiesik az emlékezetéből. Mindketten szobafogságra ill. büntetőmunkára lesznek ítélve, Alex a büntetőmunkája teljesítése közben megismerkedik Bettinával, akivel összejönnek, és aki később a második felesége lesz. Rosie ugyan nem emlékszik, de ekkor csókolózott először Alexszel, aki jópár évtizeden keresztül titkolja előtte a dolgot...

Ezután kezdetét veszi a pörgés... Alex édesapja a középiskola 3. évében jobb munkaajánlatot kap Bostonban, ezért az egész családjával elköltözik a világ másik felébe. Rosie nagyon magányos, de eldönti, hogy Bostonba jelentkezik főiskolára, így újra együtt lehetnek majd. Alex igyekszik hazajönni a szalagavató bulira, de gondja akad a repülőjegyével, így Rosie kénytelen Rinyagép Brian-nel menni a bálba. Leissza magát, csak hogy élvezhetőbb legyen számára Brian társasága, és hogy, hogy nem, a bálba teherbe esik Briantől... Így a főiskolai terveknek annyi, Rosie a szállodavezetés helyett az anyaságot tanulja... Telnek, múlnak az évek, Alex megnősül, fia születik, majd elválik a feleségétől. Közben Rosie szintén rátalál az "igazi"-ra, Gregre, és feleségül megy hozzá. Alex kezd gyanakodni, hogy Greg nem érdemli meg Rosie-t, és végül Rosie is rájön, hogy Greg megcsalja őt, de ad neki még egy esélyt. Alex ekkor döbben rá, hogy szereti Rosie-t, levélben megírja, mit érez iránta, de Greg eltünteti a levelet, mielőtt Rosie megtalálhatná. Miután Alex megtudja, hogy Rosie nem olvasta a levelet, többször nem is említi Rosie-nak az érzéseit. Újra találkoznak Bettinával, első barátnőjével, és randizgatni kezdenek. Greg újra megcsalja Rosie-t, akinek ez már sok, és úgy dönt, elhagyja őt, és egy időre Alexhez költözik. De persze újra közbejön valami, megjelenik Brian, Rosie lányának apja, és szeretne többet foglalkozni a lányával. Így Rosie otthon marad, Alex pedig dacból újra elkezd randizgatni Bettinával, és később feleségül veszi. Rosie ezek után már pasi nélkül éli az életét... Közben vizsgáira készül szállodai manager szakon, de - gondolhattuk volna - újra közbejön valami, meghal az édesapja. Az utolsó évét újra kell járnia. Végülis sikeresen lediplomázik, de édesanyja ekkor már nagyon beteg, nemsokára meghal. Rosie-ra hagyja a nagy vidéki házukat, amiből ő panziót csinál. Csak ezután, 50 évesen kapja meg Gregtől Alex levelét, amiben megtudja, hogy 20 évet elfecsérelt a boldogságukból. De most már végül együtt lehetnek...

"Jaj, hát tudod... éveken keresztül vársz Alexre, míg végül feladod, és továbblépsz. Idővel úgy döntesz, hogy hozzámész Greghez, erre pár héttel később Alex és Sally elválnak. Tudod, nektek kettőtöknek van a világon a legrosszabb időzítésetek."

Szóval van történés elég. A könyv vége felé úgy éreztem, a végletekig lehetne folytatni, bonyolítani a történetet. Ha jobban belegondolok, nem létezhet még egy olyan szerencsétlen ember, mint Rosie, akinek mindig fenekestül ferfoldult az élete, ahányszor döntésre jutott vagy készült valamire. Ez már nagyon kiszámítható volt, de szerintem nincs több hibája a regénynek. Rosie nem egy buta szőke liba, akinek a szövege az agyamra ment volna, kicsit hasonlított a kedvencemre, Lorelai-ra a Gilmore Girlsből, bírtam. Bár nincs egetrengető mondanivalója a regénynek (azon kívül, hogy TÉNYLEG nem létezik barátság fiú és lány között), egy olyan időszakban, amikor az ember feje tele van munkával, intéznivalókkal, gondokkal, egészen jó kis kikapcsolódást nyújt. Nekem a tizes skálán nyolcas. Ugyanis még kell hagynom lehetőséget a P.S. I Love You-nak is, amit szintén szeretnék elolvasni... A borító pedig... Szerintem az eredeti kiadás sokkal szebb...

És milyen az IGAZI, a nagy Ő Alex szerint?

"Olyasvalakit, aki a szíve minden dobbanásával szeret téged, aki állandóan rád gondol; olyasvalakit, aki mindennap, minden percben csak arra tud gondolni, hogy vajon mit csinálsz most, hol lehetsz, kivel, és vajon jól vagy-e. Olyan emberre van szükséged, aki segít elérni az álmaidat, és megvéd a félelmeidtől. Aki tisztelettel bánik veled, szereti minden porcikádat, különösen a hibáidat. Olyan valakivel kéne együtt lenned, aki boldoggá tud tenni, igazán boldoggá, felhőtlenül boldoggá!"

Harry Potter és a Halál ereklyéi

2008-09-17T12:52:00.007+02:00

A végére értem már 2 hete, de még csak most van lelkierőm írni róla, mert tudom, ha most ezt a blogbejegyzést megírom, véget ér a Harry-s korszakom... Sajnos végére értem a történetnek, és nem tagadom, hiányozni fog.
A Wikipedia szerint ez a rész Rowling kedvence, személy szerint nekem a legjobban a hatodik rész tetszett, bár ez mozgalmasabb volt. A halál ereklyéi megint csak nem kötött le annyira, valószínűleg mert megint nem találtam rá időt, hogy folyamatosan olvassam. Észrevettem magamon, hogy akkor élvezem a legjobban az olvasást, ha egyhúzomban olvashatok, és nem zavar közben senki és semmi, amikor teljesen beleélhetem magam a szereplők helyzetébe.

A könyvnek nincs fülszövege, valószínűleg, hogy minél kevesebbet áruljon el a szerző a történetből. Mint mindig, most is Dursly-éknél kezdődik minden, Harryt próbálják elszöktetni a házból, mert 17 éves korában megszűnik a ház védettsége. Mivel számítanak Voldemort támadására, százfűlé főzetet használnak, így több Harry Pottert szöktetnek több irányba. Az egyik halálfaló észreveszi a csalást, felismeri az igazi Harryt, és Voldemort rátámad, Harry pálcája viszont megvédi őt a haláltól. A támadásban Hedvig elpusztul, és búcsút kell vennünk Rémszem Mordontól is...

A kis csapatot később felkeresi a mágiaügyi miniszter, és átadja nekik Dumledore rájuk hagyott örökségét. Ron egy önoltót kap, Hermione egy mesekönyvet, Harry pedig azt a cikeszt, amit az első kviddicsmeccsén fogott el. Mi már tudjuk, hogy ezek valami jelek, de ők butaságoknak tartják a kincseket – természetesen...

Hermione felismeri, hogy az egyik mese illusztrációjában szereplő szimbólumot látta Luna édesapjának nyakában Bill és Fleur esküvőjén, úgyhogy felkeresik Xenophiliust, aki elmeséli nekik a Halál ereklyéinek történetét. Ezek szerint létezik a Feltámadás Köve, amely feltámasztja a halottakat, a láthatatlanná tévő köpeny (Harry mindjárt rájön, hogy az övé az egyik ereklye), és a Pálcák ura. Valószínűleg Voldemort csak a Pálcák uráról hallott, a többi ereklye nem érdekelte őt. A Pálcák ura csak úgy „öröklődik“, ha az előző tulajdonosát megölik..

Bujdosásuk során terveket szövögetnek, hogyan juthatnának be a Mágiaügyi minisztériumba, a Gringottsba, hogyan és hol szerezhetnék meg a többi horcruxot. Kicsit már olyan unalmas, vagyis inkább előrelátható volt, hogy bármit csináltak, a fejezet végén mindig bajba kerültek, és hogy, hogy nem, mindig sikerült valahogy kimászniuk a csávából.

A végső küzdelem a Roxfortban várja őket. Közben megtudjuk, hogy Piton, akiben az ötödik részig hittem, hogy segíti Harryt, a hatodik részben megutáltam, mert kétszínű volt, valójában végig hű maradt Dumledore-hoz, és tényleg segítette Harryt egész bujdosása alatt, még a horcruxok felkutatásában, ill. elpusztításában is. Voldemort megöli Pitont, mivel úgy gondolja, Dumbledore megölésével Piton lett a pálca tulajdonosa. Harry azt is megtudja, hogy amikor Voldemort egy éves korában végezni akart vele, lelkéből kiszakadt egy darab, amely bevette magát Harry testébe, így ő maga is horcrux-szá vált. Voldemortot tehát nem lehet megölni, míg Harry él. Harry elfogadva a sorsát, egyedül száll szembe Voldemorttal, és várja a halálos átkot, ami be is következik. Harry viszont csodával határos módon nem hal meg, de még halottnak tetteti magát. A nagy kavarodásban, amikor Voldemort bejelenti, hogy Harry halott, Harry magára teríti a láthatatlanná tévő köpenyt és elvegyül. A nagyteremben találkozik újra Voldemorttal, és szembeszáll vele. Harry rájön, hogy nem Piton volt a pálcák ura, mivel még jóval előtte Draco lefegyverezte Dumledore-t, így a pálca tudtán kívül az ő szolgálatába állt, Harry viszont megszerezte a pálcát a Malfoy-kúriában tett „látogatása“ alkalmával. Így amikor Voldemort újra kimondja a halálos átkot, a pálca megvédi gazdáját, az átok visszapattan Voldemortra, és az egész kínnak, szenvedésnek vége szakad...

Sajnos több szeretett (és nem szeretett) személytől kell búcsút vennünk. Elpusztul Hedvig, meghal Rémszem Mordon, Fred Weasley, Tonks és Lupin, Dobby a házimanó:( és még sokan mások.

A történetben a barátság kapta a legnagyobb szerepet. Hermione egy percre sem hagyja el Harryt, igaz, Ron egyszer megsértődik és elhagyja a társaságot, de szinte azonnal meg is bánja tettét, és amint rájön, mire is jó az önoltója, azonnal visszatér a társasághoz. A barátságról szól az a rész is, amelyik a legjobban tetszett a regényben:
Luna szobájának mennyezetéről öt gyönyörűen megfestett arc nézett le a belépőre: Harry, Ron, Hermione, Ginny és Neville. Nem mozogtak úgy, mint a roxforti arcképek, mégis mágiát sugároztak: Harry úgy látta, lélegeznek. A portrékat festett aranyláncnak tűnő díszítés fonta körül, de mikor Harry jobban megnézte, látta, hogy a lánc nem más, mint egyetlen, ezerszer ismétlődő, aranytintával írt szó: barátok... barátok... barátok...

Csak úgy érdekességképpen pár részlet Harryék további életéből:
- Harry és Ron már nem tért vissza a Roxfortba, Hermione viszont befejezte az utolsó évét.
- Harry auror lett, az Auror Parancsnokság vezetője, és összeházasodott Ginnyvel.
- Ron szintén auror lett, és feleségül vette Hermionét.
- Ginny a Holyhead-i Hárpiákban játszott egy darabig, majd visszavonult az aktív sporttól, hogy felnevelje Harry-vel közös 3 gyereküket.
- Neville a Roxfortban kezdett dolgozni; miután Bimba professzor nyugdíjba vonult, McGalagony professzor felajánlotta neki a megüresedett gyógynövénytan tanári posztot.
- Voldemort sötét varázslatok kivédése tanári állásra kimondott átka halála után megtört; immár egy állandó tanár tölti be posztot évek óta. Harry számos alkalommal ellátogatott az órákra, hogy előadásokat tartson a tanulóknak a sötét varázslatokról.
(Forrás: Wikipedia)

Elolvasásra várnak a polcomon

2008-08-13T19:36:00.015+02:00

Középiskolás koromban rengeteg kötelezőt elolvastam. Később a Nagy Könyv idején kinyomtattam az ezres listát, és arról válogattam. Mára már kialakult a saját ízlésem, vannak írók, melyeknek egytől-egyig minden írásuk tetszik, és mostanában tetszenek az új, ún. bestseller könyvek. Ezeket többé-kevésbé más blogírók ajánlása miatt vettem meg.

Amik még a könyvespolcomon állnak (és addig nem veszek új könyvet, míg hármat ki nem olvasok közülük):

Philipp Vandenberg - Az Elfelejtett pergamen
Köln, Strasbourg, Regensburg és Chartres hatalmas katedrálisainak oszlopai között rejtélyes módon kövek esnek ki a boltívekből, lépcsők repednek meg, omlanak le. A könyvtáros lányának, a híres templomépítő Ulrich von Ensingen titkos szeretőjének, Afrának a kezében van a megoldás kulcsa. Az írást egy bűnbánó szerzetes vetette papírra, benne felfedi a Vatikán által elkövetett óriási csalást.

Tasha Alexander - Aranykor
I. Erzsébet uralkodása, a XVI. század vége a vérszomjas trónkövetelők, a királyi családon belüli árulások, a katolikusok és protestánsok közötti harcok kora volt. A kivételes képességekkel rendelkező királynőnek ezenkívül nyílt kihívással is szembe kellett néznie, hiszen II. Fülöp spanyol király megesküdött rá, hogy hatalmas hadseregével és félelmetes tengeri Armadájával visszatéríti Angliát a katolikus hitre.

Agatha Christie - Poirot első esetei
A novellákat eredetileg az 1920-as és 30-as években publikálták különféle angol magazinok, első gyűjteményes kiadásuk 1974-ben látott napvilágot.

Hugh Laurie - A balek
Vérbeli angol humor, csibészes gonosztevők. Rejtő Jenő és P. G. Woodhouse legjobb napjait idéző karakterek, lendületes cselekmény.

Cecilia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér
Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és egy életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve...

Cecilia Ahern - Utóirat: Szeretlek
Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból, és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly mostantól izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét – a feladatot az előtte álló hónapra.

Méhes György - Emmi
Az egyedül élő öregasszonyról, Emmi néniről már senki sem tudja, hogy hajdanában álomélet várt rá. Szépsége mellett gyönyörű hanggal áldatott meg, Európa operaszínpadjai, délceg vőlegény, siker és boldogság ígérkezett, míg el nem jött a végzetes nap.

Jane Austen - A klastrom titka
Mint Jane Austen minden regénye, a A klastrom titka is a férjfogás körüli mesterkedésekrol szól, ám a szerző legendás iróniája ezúttal nemcsak a vidéki élet szereplőinek gyengeségeit veszi célba, hanem szellemesen kifigurázza a kor divatos horror-műfaját, az úgynevezett "gótikus regényt” is.

Nick Hornby - Egy fiúról
Will Freemant minden férfi megirigyelné, gyors kocsija van, laza kapcsolatai, és 38 éves korára az élete mentes mindefajta felelősségtől… amíg meg nem ismekedik Marcusszal, a különc 12 éves fiúval, aki fenekestül felforgatja Will életét, mégpedig fergeteges körülmények között.

Daniel Keyes - Az ötödik Sally
A regény témája egy pszichiátriai betegség, a "többszörösen hasadt személyiség", amelyet az író mindvégig krimiszerűen izgalmas cselekményben fejt ki, egészen a megnyugtató befejezésig.

Azt hiszem, egy évre való olvasnivalót begyűjtöttem már magamnak...

J. K. Rowling - Harry Potter és a Félvér Herceg

2008-08-12T13:24:00.006+02:00

Bizony, minket is magával ragadott a varázslóvilág, megvettük a Harry Potter-sorozat összes részét. Az első 4 részt már tavaly olvastam, most az ötödik résztől folytattam. Voltak részek, melyek nagyon tetszettek, mások nem. Nem tetszett pl. a Harry Potter és a Főnix rendje (5), egyszerűen alig bírtam a végére érni. Idegesített Harry viselkedése, talán éppen mert már kamaszkorba ért, na meg a meg-nem-értettség is szerepet játszhatott abban, hogy Harry egy utálatos, mogorva srác lett. Talán az is közrejátszott a rossz utóízhez, hogy hamarabb láttam a filmet, és egyfolytában hasonlítgattam a könyvvel. Bosszantott, hogy egy csomó mindent kihagytak a filmből, egyáltalán nem úgy történt sok minden, ahogy az a könyvben volt. Persze ez nem újdonság. Egyszóval vegyes érzelmekkel nyitottam fel a hatodik részt...

"A Voldemort elleni harc állása igencsak aggasztó: a baljós jeleket már a mugli kormányok is észlelik. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. A három jó barát egy ideje aggódva figyeli a Reggeli Próféta halálozási rovatát, félve hogy ismerős névre bukkan. Dumbledore időről időre eltűnik Roxfortból. Senki nem tudja, hogy ilyenkor hol tartózkodik. Az élet azonban a háborús időkben sem csak harcból áll...
A hatodévesek a hoppanálást gyakorolják, olykor rendkívül "érdekes" eredménnyel. A Wesley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai és egyes lakói továbbra is kíméletlen versenyben állnak. Harry értékes segítséget kap a titokzatos Félvér Hercegtől.
A jó és a gonosz közti frontvonal immár a Roxfortban húzódik.
Harry igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára."

A könyvet pár pontban össze lehetne foglalni, végülis a cselekménye nem túl bonyolult. Érdekes, hogy ebben a részben szó sincs Voldemort és Harry közötti harcról, amit az első öt részben már megszokhattunk. Ugyanúgy Dursley-éknél kezdődik a történet, ugyanúgy a sulis kalandokról ír Rowling a könyv háromnegyed részében, és ugyanúgy az utolsó 3-4 fejezetben van a végkifejlet. Harry „különórákra“ jár Dumbledore-hoz, ahol megismerheti Voldemort gyermekkorát, és talán képet alkothat róla, miért is akarja megölni őt, és miért akar végezni a muglikkal és a félvérű varázslókkal.

Nagy szerepet kapott a történetben a romantika, Ron egyszercsak összejött Lavender Brown-nal, és máig sem tudom, hogyan és miért, de már falták egymást. Azt meg a vak is látja (ill. olvassa), hogy Hermione szerelmes Ronba, de Ron ezt észre sem veszi... Harry is bolondul Ginnyért... Talán az a rész tetszett a legjobban a könyvben, amikor Rowling már sejteti velünk, de Harry még nem jön rá a kapocsra a szerelmi bájital virágillata és Ginny illata között...

Harrynek bájitaltan-órákon nagy segítséget nyújt a Lumpslucktól kölcsönkapott tankönyv, amit a Félvér Herceg saját maga által kitalált varázslataival, bájital-felturbózásával van tele.
A könyv poénját nem akarom lelőni, de engem nagyon kiakasztott... Az utolsó 4-5 fejezetet úgy olvastam végig, hogy majdnem elfelejtettem közben levegőt venni. Kár, hogy olyan ember hal meg a történetben, akit a legjobban szerettem, egy olyan ember által, akiben a halott feltétlenül megbízott, támogatott és védett a többiek támadásai ellen.

Kérdések kavarognak a fejemben: nem halhatott meg, ez biztosan csak csel volt, eljátszották a halálát, biztosan rosszul tartották a pálcát az Adava Kedavra kimondása közben (és akkor a varázslat nem sikerült), a toronyból kiesve biztosan elkapta Fawks vagy Csikócsőr, egyszerűen vissza kell jönnie... Vajon bezár-e a Roxfort, és könyörgöm, ki a fene az az R. A. B.???

"A Sötét Nagyúrnak

Mikor ezt olvasod, én már rég nem leszek az élők

sorában, de tudatni akarom veled, hogy én fedtem fel a

titkodat. Elloptam az igazi horcruxot, és amint tehetem,

megsemmisítem. Abban a reményben várom a halált, hogy

mikor szembenézel méltó ellenfeleddel, már ismét egyszerű

halandó leszel.

R. A. B."

Akit érdekel Harry további sorsa, mindenképpen olvassa el a hatodik részt, nem fogja megbánni... Ha nem táboroztam volna olvasás közben, szerintem le sem tettem volna a könyvet. Azóta láttam már a hatodik részből készült film trailerjét is (novemberben kerül mozikba), és bevallom, nagyon tetszett, alig várom már. Csak ne csalódjak ebben a filmváltozatban is...

Értékelés: 10/10, azt hiszem, Rowling ezt most megérdemelte...

Idézet

2008-08-11T16:26:00.000+02:00

“Sokat olvastam. De az olvasással is úgy van az ember, tudod… csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni, s aztán gazdagodva attól, amit tanult a könyvből, életben vagy munkában építeni abból valamit…”

(Márai Sándor: Az igazi)

Bemutatkozom

2008-08-11T12:15:00.004+02:00

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy valamiképpen megörökíthessem azokat az olvasmányaimat, amelyek nagy hatással voltak rám, amelyek megváltoztatták gondolkodásmódomat, egy-két jó pillanatot szereztek, vagy éppenséggel egyáltalán nem tetszettek. Most jöhetne ide az a közhely, hogy a mai eldigitalizálódott világban az embernek alig jut ideje az olvasásra, a gyerekek csak az egyre durvább mesékből tanulnak... És igaznak is tartom... Csak én lennék a legboldogabb, ha valaki az én ajánlásomra venne kezébe egy-egy könyvet:)

Persze nem mindenkinek egyforma az ízlése, lehet hogy ami nekem tetszik, másnak egyáltalán nem, úgyhogy szívesen várom a kritikákat, érveket, ellenérveket.